Település:
Csongrád megye, Domaszék


Szélmalmok


A domaszékinek még megvan a romja, a kisivánszékinek már nyoma sincs.

Csongrád megyében jónéhány szélmalom működött a régmúlt időkben.

Egy lelkes "kutató" Szűcs Dániel egy majdnem feledésbe merülő domaszéki szélmalmot mutat be nekünk.


Felkutattuk a domaszéki szélmalmot, amiről már majdnem mindenki megfeledkezett

Szűcs Dániel2022. augusztus 05. 09:58
 
 

Írjuk be a Google-be, hogy domaszéki szélmalom, és kapunk sok-sok találatot szélmalmokról, elsősorban a dorozsmairól. Domaszékiről azonban szinte semmi sincs, holott itt is volt egykoron egy szélmalom, aminek egészen nagy falmaradványa a mai napig ott bújik meg néhány fa mögött egy földúttól pár méterre. Csak tudni kell, hol keressük.

Azt gondolnánk, hogy könnyű megtalálni egy szélmalomromot, hiszen az ilyeneket jelöli az összes térkép, turistaútvonalak érintik, és a közeli települések turisztikai kínálatának adják egy szép szeletét. Na, a domaszékiről egyik sem igaz: egyetlen (mai) térkép sem jelöli, arról pedig úgyszint hamar letettem, hogy a neten rábukkanok valahogyan. Végül egy szegedi táj- és szélmalomkutató, Kelemen Gábor lett segítségemre, akiben akkora nosztalgiát keltettem, hogy másfél évtized után ő maga is újból felkutatta a helyet, majd megosztotta velem, hogyan is lehet eljutni oda.

Így hát útra keltünk, hogy megkeressük a szélmalmot, amiről tizenöt éve senki sem jegyzett fel semmit az internetre, és emiatt abban sem voltam biztos, hogy bármi megvan még belőle. Az nem nagy titok, hogy Szegeden voltak szélmalmok régen (Dorozsmán tucatnál is több, de volt Tápén és Szőregen is), ezek azonban mára – a dorozsmai Czékus-féle kivételével – sajnos mind eltűntek, helyükre kertes házak sora épült. A szőregi szélmalmot a vasútról is lehetett látni, 1956-ban azonban a korábban szélről villamosenergiára átalakított épületben zárlat okozta tűz ütött ki. Oda lett a belseje és a teteje is, a következő évben lebontották.

Ezt a történetet szerencsére megírta a korabeli sajtó, konkrétan a Szegedi Néplap, így tudhatjuk, hogy mi lett a sorsa, a domaszékinél azonban más a helyzet. Az Arcanum Digitális Tudománytárban is két érdemleges találat várja csak a kutatót: egyszer 1922-ben valaki a földjét hirdette a szélmalom mellett (Föld egy katasztrális hold, eladó Bóka-féle szélmalom mellett, DomaszékenTudakolható: Gyuris János, Feketeszél 527. szám.), egyszer pedig a fentebb említett szőregi újságcikk tett róla említést (Szeged környékén dorozsmai két szélmalmon kívül a környéken Tápén, Domaszéken, 

Kisivánszéken, Deszken tudunk még malmokról. 

A domaszékinek még megvan a romja, a kisivánszékinek már nyoma sincs.)

Előbbi persze nem biztos, hogy ugyanaz a malom, hiszen múzeumi leírások szerint Domaszék környékén 1887-ben négy szélmalom is működött. Utóbbi azonban igazán érdekessé teszi a történetet, a szélmalmok ugyanis nem a tartósságukról híresek. Mégis,

a hátrahagyott domaszéki szélmalom vályogtégla-romja a mai napig hasonlóképp áll, mint 1957-ben.

A mórahalmi bivalyrezervátumtól északra, két földút találkozásánál található a domb, melyen fák takarásában ott sejlik a szürkés vályogrom. Igazán romantikus kis hely, a malomépület melletti fűben lila virágok nőnek, mindezt pedig fasor öleli körül. És ha már fák: magában a malomban is van egy igen terebélyes darab, ami már ki tudja, mióta növekszik ott. A falrom úgy három–négy méter magas lehet, egy helyen még egy gerendacsonk is ágaskodik kifelé belőle, ezen és alakján túl más azonban nem igazán árulja el, hogy a múlt században itt még a környék gazdái őrölték terményüket.

Azt tehát nem tudni, hogy mi a malom pontos története, de amennyit mostanában olvastam a környékről, van egy sejtésem: valamikor a XIX. században épülhetett, és úgy az 1930–40-es évekig használhatták. Azért ezidáig, mert 1927-től már kisvasút kötötte össze a környéket a fejlett malomiparral rendelkező Szegeddel, ahová hordhatták be a gazdák az őrölni valót eleinte gőz-, majd villamosmalmokba, illetve a szélmalmokat amúgy is ez idő tájt kezdték felhagyni. Ami biztos ugye, hogy 1957-ben már csak a romja volt meg. És szerencsére még ma is megvan.

Hogyan jutunk el ide? Kocsival Szegedről húsz percre sincs, de mivel végig van már az 55-ös mentén kerékpárút, bringával is ideérünk egy háromnegyed óra alatt jó tempóban. Ha busszal érkeznénk, akkor pedig a Domaszék, Bajai úti Iskola nevű megállóhelyen kell leszállni, ahonnan mindössze tíz percet kell dél felé sétálni.

A Szegeder Túrablog helyszíneit térképre is tesszük, ami ide kattintva érhető el.

Forrás: szegeder.hu

Külső kép: pixabay.com

 

 

 

 

Weblapok webáruháza ajánló

További webáruházi ajánlatok »

 

SzínesVilága cikk ajánló

További magazin cikkek »

 

Helyi látnivalók

További helyi látnivalók »

 

Helyi Programok / események

További helyi programok / események »